Tegnap voltam Pesten, bepótolni a kimaradt 3. scrapbook kurzust, így teljesítettem a teljes tanfolyamot. Nagyon szuper érzés, hogy végigcsináltam, főleg hogy az utolsó oldalt gyakorlatilag majdnem készen hoztam haza. Egy kicsit ahhoz hasonlít az érzés, amikor ott álltam diplomával a kezemben: oké, befejeztem, de most mi lesz?! Ki segít? Ki szól ha inkább máshogy kellene valamit csinálnom? Bár szerencsére ott vannak a fórumos lányok - köztük Gigi is-, akiket lehet kérdezgetni, amikor valamit nagyon nem tudok :)
Dédiék szösszenetének nem sok köze van a scraphez, de mindenképpen megörökítésre méltó :)
Örömmel nyugtáztuk, hogy már egész jól beilleszkedtek a debreceni viszonyokhoz. Tegnap például az ablakon kihajolva veszett össze mama valakivel - részleteket, miérteket inkább nem írnám itt. Ma pedig elmentek a templomba, majd sétálgattak a pulykanapi vásárban. A színpadon a zenészek elkezdték játszani az "ellőtték a jobb karomat" nótát. Ekkor papa megkérte, hogy mama küldjön fel valamit a zenészeknek. Felküldetett fejenként egy korsó sört. Gondolom, írnom sem kell, hogy a zenekar ezután nekik játszott :D