Ahányszor feletették már nekem ezt a kérdést...
Holnap van Gigi tanfolyamának a harmadik modulja. A családban "vendégeskedő" vírus miatt sajnos nem tudok felutazni, de szívből remélem, hogy majd mihamarabb pótolni tudom. Ennek apropóján gondoltam, írok egy bejegyzést arról, mi mindent kap és tanul az ember lánya egy ilyen kurzoson :)
Ami eddig feltűnt, hogy sokkal "tudatosabban" nézem a saját és mások oldalait. Könnyebben meg tudom fogalmazni, mi az ami tetszik vagy éppen nem tetszik egy oldalban. Amikor összerakom az oldalakat, akkor is sokszor a fülemben csengenek Gigi szavai a színekről, kontrasztról, fókuszról... Persze ennek van egy másik oldala is. Nehéz ezt megfogalmazni, kicsit olyan, mint amikor egy idegen nyelvet tanulunk. Eleinte próbálunk beszélni, majd amikor a nyelvtan kerül a fókuszba, akkor állandóan gátlásokba ütközünk, mert félünk, hogy rosszul mondjuk. Azt hiszem, érthető a párhuzam. Most állandóan ezekbe a gátlásokba ütközöm, amikor alkotni próbálok. De biztos vagyok benne, hogy hamar túljutok ezen a részen. e
A másik nagyon fontos, amit a kurzuson tanultam, az az optimizmus :) Lehet kicsit furán hangzik. Valahányszor elkeseredem, mert nem úgy megy az alkotás, ahogy szeretném, felidézem azt a bizonyos albumot, amit Gigi mutatott "mindenki kezdte valahol" címen.
Sorolhatnék még rengeteg dolgot, amit egy ilyen tanfolyam ad: inspiráció, technikai tudás (tudok szegecset beütni!), szakmai tanácsok és segítség, de harmadikként mégis ezt emelném ki: szeretet. A szeretet kifejezésének egy újabb módját lehet megtanulni, amit Gigi nagyon hitelesen tud közvetíteni. Szerintem ez a legcsodálatosabb az egészben!
2 megjegyzés:
Jobbulást kívánok! Úgy sajnálom, hogy nem tudsz jönni holnap, de bepótoljuk! Nagy-nagy öröm számomra olvasni a soraidat, boldog vagyok, hogy késztetést éreztél e bejegyzés megírására. Olyan jó, hogy pont azokat a dolgokat emelted ki, az "ment át", amit én is szeretnék. Ez egy nagy-nagy visszaigazolás számomra. Szívből kívánok Neked sok örömet és belső és külső sikereket is a hagyományos scrapbookozásban!
Én is nagyon sajnálom hogy nem tudsz menni :$ Akkor ennyire rossz a köhögés, hogy utazni sem mersz? :O
Kicsit hasonlit a leirásod a festőtanfolyamomra, csak ott minden olyan amerikai módon hamar lepörög: az elején valami nagy összevisszaság van csak a vásznon, a tanárnak is, aztán a végére valami kiforrik belőle, bár többnyire csak a tanárnak :D De jó látni hogy van kiút, hisz az elején az ő képe is csak egy maszat :D
Megjegyzés küldése